rajottem, hogy a "nemtudom"-nal van ami rosszabb. amikor nagyonis jol tudod, megis keptelen vagy ra. tudod hogy mit kell tenned es mar ezerszer vegigjatszottad a megszokott pozitiv-negativ-mit ad nekem ez - es megeri e- skalat, es pontosan tisztaban vagy azzal, hogy semmit, az eg vilagon semmit nem kapsz, csak beleolod magad valamibe, ami a masiknak tizedannyira sem fontos mint szeretned, vagy mint neked.

a feleslegesseg erzese kikeszit.

nem igaz, hogy a szerelem vak. nagyon is lat, nagyon is latja, hogy mi lesz a donto lepes utan, ezert fogad el annyi dolgot. tudja, hogy mit nem akar, de erosebben féli a kovetkezmenyeket.

a legnehezebb lepni. es nekem semmi batorsagom.

sosem volt es sosem lesz. nincs eleg ahhoz sem, amit nem erek el de nagyon akarok, nincs eleg ahhoz sem, amit gyulolok. egy helyben toporgas a kovetkezmeny es nem tudom mi ranthat ki.

kell egy utolso csepp vagy utolso huzas de annyi volt mar es meg mindig varom azt a bizonyos utolsot es soem jon el pedig mar reg itt kene lennie. sot. egeszen biztos vagyok benne, hogy mar meg is tortent. csak gyava vagyok megint.

mert mi lesz velem utana.

rosszabb szenvedes, mint most. ez tulelesi oszton. nem akarom a rosszabbat. es hosszutavon keptelen vagyok gonodlkodni. nekem letezik mult es letezik jelen.

a jovot meg nem sikerult felfedeznem es foleg sosem sikerult meg biznom benne. lefejebb felni. ettol is.